Mi játszódik le egy afáziás betegben avagy mit érez egy afáziás? 1/4

Mit érez egy afáziás? Fenti kérdésre akkor tudok a leghitelesebben válaszolni, ha a betegeim által elmesélt, általuk megéltekről írok. A személyek és történetük valós, csupán nevüket változtattam meg.

János 49 éves informatikus története

Nyár volt, úgy egy hónapja tarthatott a lakásfelújítás, amit munka mellett, vagy inkább munka után végeztem kevés segítséggel. Mivel magam is szeretek barkácsolni és a fiamra is számíthattam, így azt gondoltam, megbirkózom a feladattal. Azon az ominózus estén is a műhelyben voltam. Már késő volt, de úgy gondoltam elszívok még egy cigit. Emlékszem, nem esett jól, amin csodálkoztam. Azt hittem azért, mert fáj a fejem és olyan rossz a közérzetem. Hányingerem van és karom is zsibbad. Gondoltam, majd elmúlik. De nem múlt el…
Napok múlva tértem magamhoz a kórházi ágyon. Kezdetben nem tudtam hol vagyok, mi történt velem. Beszéltek körülöttem, de nem értettem mit mondanak. Hangsúlyozom, nem értettem! Vagyis hallani hallottam, de olyan volt, mintha „hottentottául” beszéltek volna, s rövid idő alatt rájöttem, hogy bármennyire szeretnék, nem tudom kimondani érthetően a feleségem, vagy a magam nevét. Mindenféle halandzsa szavak hagyják el a számat. Láttam, hallottam, már mindenkit megismertem, de beszélni és a beszédet megérteni képtelen voltam. Ennek az lett a következménye, – finoman fogalmazva is- , hogy hülyének néztek. Megtörtént, hogy valaki kivette az innivalómat a szekrényemből és elvitte. Szerettem volna elmondani: nem a látásommal van baj, és ne nézzen hülyének! Igaz, érthetően nem tudok beszélni, de azért látok, és tudom, hogy most mit csinál. De nem tudtam elmondani.
Mivel a jobb oldalam – kezem és lábam is – használhatatlan volt a maximális kiszolgáltatottságot éltem meg testileg, lelkileg.

Folytatása hamarosan…

Nincsenek hozzászólások.